Főváros és környéke

*egy fekete-voros diszes csuhat, valllapokkal ellatott csuklyat, mely ala be van csatolva egy azonos szinu kopeny, s ehez illo csizmat viselo noi alak halad vegig az utcan. A csuklya szovesenek es vasalasanak koszonhetoen eleg arnyekot bocsat az arcra, hogy ne lehessen latni, ki van alatta, s ennek ellenere megis eleg latoteret biztosit a viselonek, melynek szemei a sotetben vorosen izzanak.
Egy ritka esetet latsz, ugyanis a legtobb boszorkanymester ferfi, de vannak kivetelek, s ez a no is az. Szeme ragyogasabol lehet tudni, hogy Magmat, meg talan abbol, hogy a csuklyan mindket oldalt egy-egy lyuk ki van vagva, hogy a fulei kikandikalhassanak alola. Leptei hatarozottak es gyorsak, a varos egy resze fele tart, ahol a Menyecske van, de ezt nem kell mindenkinek tudnia, hogy odamegy.
Szerencsere az ujjan levo gyuru sem latszik, mely jelezne, hogy honnan jott, s azonnal felfedne kiletet, mert osszesen ket lenynek van ilyen gyuruje. Mindketto Magmat, s az egyik egesz Karilonthia ura, a masik pedig a szeretoje, testore es jobbkeze. ILyenkor tud SEraphim valamilyen aldast adni az oket alkotoknak, hogy a rendet, amiben o tanult, az a ruhazkodasaban szerette az elnyulo dolgokat, igy a karjara kellokeppen ralog a ruha ujja.
Igaz masik aruloja meg lehet a nagynak mondhato csipokilengesek, de szerencsere nem o az egyetlen olyan magmat, aki szereti a ferfiakat, s igy nem az egyetlen, aki ilyen mozgassal akarja valamilyen szinten magara terelni a ferfiak tekintetet. De egy boszorkanymesterre kevesen mernek nezni, megha segedi rangban van is, mert mar akkor is halalos tud lenni.
Vegre megerkezik Seraphim a Menyecske ajtajahoz...*

[Vissza a jövőbe - vol. 2]

*Hamarosan eléri a fővárost, azaz az egyetlen várost Karilonthia területén. Amint eléri a falat, odaszalad, megérinti. Kaján vigyor fut át az arcán. Ismét itt van, habár nevét aligha, létét már elfeledték, s a legtöbb itt élő már azóta született, hogy ő eltávozott. Ám reménykedik Seraphim létében. Így a fal mellett halad, miközben végighúzza kezét a forró sziklafalon. A fal érintése szinte feltölti erővel. Több száz évet várt erre a pillanatra, s most nagyon be van indulva. Amint eléri a déli kaput egy ork őr állítaná meg, de meglátja arcát, és tovább engedi. Nem azért, mert felismerte, hanem mert magmat elf. S köztudott, hogy a magmatok messze felülmúlják az orkokat, legalábbis a legtöbbjüket. Így nem szívesen állítanak meg magmatot, kivéve ha erre határozott parancs nem érkezik a Feket Toronyból. Akkor is inkább csak egy troll társaságában állítanak meg egyet, hogy az erőviszonyok az ő oldalukra essenek. Így nyugodtan lépked a többiek között. Nem ismerik fel, illetve egy valaki, egy szürkés, pirossas hajú öreg magmat elf kissé elsápad, kiszürkül arca, amikor meglátja Frizéliust. Majd megrázza fejét. De Friz még mindig ott van. Szerencsére Frizélius haamar odébbáll, így az öreg betudja egy ártatlan halucinációnak. Folyamatosan igyekszik a Fekete Torony felé. Elérve, fekete testén tetoválásnak ható, ám valójában mágikus erejű motívumai felizzanak, szemével együtt. Egyetlen ruhadarab van rajta, egy vörös köpenyféle, mely alsótestét fedi, mintha csak egy törülközőt öltött volna magára. Gyakori viselet ez, ám csak akkor néz ki jól, ha a viselő kellőképpen izmos, és Frizéliusnak ebből nincs hiány. A Fekete Torony első kapuját két nagydarab ork őr őrzni,ezek inkább csak díszelemek, az komolyabb őrök a torony belsejében őrjáratoznak. A Torony közelében egy öreg törp kovácsot pillant meg. Portékáit egy pokrócon árulja. Odamegy, majd komolyan, határozottan szól.*
-Add azt a szablyát!
-Fizesd meg az árát, magmat!
-Azt mondtam add!
*S szeme teljesen izzóvá válik, tetoválásaival együtt (kép), és ezzel olyan hatást kelt, melyre a törp már gondolkodás nélkül átnyújtja a kért árut.*
-Tűnj el innen!
*Mondja a kovács, majd Friz szót fogad, és elindul a fekete Torony felé. Jó száz lépés után odaér, és elindul oldalán a szablyával. A két ork egyből befeszít, nem engednek be akárkit. Frizelius éktelen dühre fakad, hogy nem engedik be, de igazat is ad, elvégre nem engedhetnek be egy nevenincs magmatot. S ők már nem ismerik Frizt. Így csak egy félmosoyl fut át az elf arcán, ám szablyáját még nem rátja elő. Helyette hirtelen mozdulattal felugrik, s az egyik ork fejébe rúg, s innen elrugaszkodva, szablyáját a levegőben elővéve, beleszúrja a másikba. Az szörnyű ordítás közepette terül el a földön, ám a másik ork azóta már elővette pörölyét, s azzal támad a magmatra. Friz lehajol, elkerülve a támadást, s amíg viszi a lendület az orkot, addig oldalába szúr a szablyával, majd megforgatja benne a pengét. Az ork a fájdalom forrása után nyúl, orrbacsapva ezzel Frizéliust, majd éktelen haraggal támadja meg "anti hősünket". Ám a magmat elfek kisebbek, s ezt kihasználva, megindul, s egy becsúszó szereléssel elgáncsolja az orkot, ami ráesik Frizre. Így alig kap levegőt, hogy a páncéllal együtt többszázkilós monstrum ránehezedik, de így könnyen elvágja az ork torkát. Aztán hamar kibújik alóla. Egy gonddal kevesebb...Benyomja az ajtót, hogy belépjen a Fekete Toronyba...*