Fajleírások

Ebben a világban, én sok fajt megengedettnek tekintek. A játékosoktól függ, hogy játsszák ki karakterüket. Én elmondok mindent az adott fajról, milyen képességeik vannak, mit tudnak, mik a szokásaik, miket szeretnek. Ezután már csak az user előtt áll hogy elindítsa a karakterét a haladás útján.

Alapjában véve a következő fajok játszhatóak:
- Elf
- Magma elf
- Jég elf
- Erdei elf
- Ork
- Törp
- Ember
- Szellemharcos

Elf:
A legáltalánosabb fajnak számit az összes elf közül; szoktak meg őket hold elfnek is nevezni, talán a boruk színe miatt, vagy, mert erejük nagy része a holdból származik. De ezt igazából az istenük tudna megmondani, ki országuk legöregebb fajába van belezárva, mióta a három sziget ütközött.
Eredetük homályba vesz, annyit lehet tudni, hogy az istenek első „kísérletei” és gyermekei ok, ezért egy-két krónikában nap elfnek is meg vannak említve, mert az első két isten a hold és a nap volt – mitológiájuk szerint. Művészetük igen kifinomult, szeretik a leheletfinom vonásokat mind építészetükben, mind fegyverzetükben és páncéljaikon, s írásuk is eléggé tükrözi a könnyedségre való születésüket.
Testük többnyire vékony, az embereknél magasságban, nem sokban különböznek. Szemük és hajuk is lehet bármilyen színű, de a legtöbb a világos színárnyalatokban pompázik; boruk is lehet szinte bármilyen színű, amilyet az emberi bőr felvehet, s e nagy mértékű hasonlóságuk miatt az egyik legalkalmazkodóbb faj a világban.

Magmat Elf:

Más néven minden élet ellensége, a magmat elfek ősi hazája nagyon régen kettészakadt, az egyiken éltek azok, kik inkább a hatalom fele fordultak, így közelebbi kapcsolatba kerültek a síkokkal, a másik, bár kevésbé gonosz azon a részen élt, mely összeütközött a másik két szigettel, s nem sokkal később jöttek utánuk a többiek is.
Az embereknél átlagosan egy fejjel alacsonyabbak, bőrük a sötét színeket kedveli, bár kivételek vannak, hajuk a fekete és a vörös különböző árnyalataiban pompázik, amíg el nem kezdik használni a nagyobb erejű varázslatokat, mely, mint minden faj képviselőjét, testileg öregíti, s ennek első jelei a hajban való ősz szálak. Ez, mivel eléggé agresszív és hatalommániás faj, eléggé gyakori már a fiatalabbak körében is.
Ruházatuk a fekete, arany, vörös és narancsszíneket előnyösíti, mely megy a magma folyamokkal, vulkánokkal, tüzekkel és egyéb pusztításhoz illő természeti jelenségekkel tűzdelt területhez.
Szemük is általában a ruhájukéhoz hasonlatos, de ritka esetekben eltérhet. Ez lehet megint a mágia következménye, vagy egy valaha féretekintett ős.
Művészetük a pusztítás, épületeik és fegyverzetük vértjeik mind az agresszivitás tipikus vonásait mutatják, kaotikus hegyek a páncélokon és a pengéken, hogy nem csak a fegyverrel okozzanak sebet, ha esetleg áldozatuk túl közel merészkedik.
Bar eredetük nem tisztázott, sokan a démonok távoli leszármazottainak tartják őket, s tálaltak már erre utaló nyomokat, de a dolog sosem nyert teljes bizonyosságot.
Jelenlegi lakóhelyük Karilonthia, a tűz ősi hazája.

Jég elf:

A magmat elfek tökéletes ellentetei, kedvesek, kimértek, előzékenyek és mindenekelőtt ragaszkodnak hagyományaikhoz, a legtöbb idegen behatást fagyos ellenállással utasítják el, mondván, nekik nem kell semmi, amíg nincs rá szükségük, és amire szükségük van, azt istenük megadja nekik: a hideget, a hófödte hegycsúcsokat, és a mágiát, amivel vissza tudjak tartani ellenségeiket.
Ruházkodásuk az időhöz igazodik, bár a többi fajhoz képest meglehetősen jól viselik a hideget, mely egész Callusius területet borítja, de így viszont sokkal kevésbé bírják a meleget, mint távoli rokonaik, a Magmat Elfek, kik viszont pont a hideget nem részesítik előnyben, s mindent megtesznek, hogy amerre járnak, felperzselve mindent s mágia segítségével ideális környezetet teremtsenek maguknak.
Hajuk általában fehér vagy világosszőke, nagyon ritkán aranyszínű, szemük általában kék vagy zöld, de ezek minden árnyalatából.
Művészetük nem oly jelentős, mint a hagyományos Elfeké, mivel a hideg ezt nem engedi meg nekik. Épületeik fala vastag, fegyverzetük és vertjeik viszont ellenáll a hidegnek, ha fémből vannak, ha nem.
Legfőbb településük a Halott Erdő és a Jeges Tó környékén van, s ezt a fellegvárat bevenni eddig meg a hidegen kívül semmi nem tudta, és a hidegnek örülnek is az itt élők. És mivel őrülnek neki, ruházkodásuk is igazodik környezetükhöz: fehéret és szinte fehér kéket viselnek, s ékszereik színe is ehhez igazodik, így általában ezüstöt viselnek -; ha földi hívságokra adnak fejüket.

Erdei Elfek:

Békés teremtések, talán az összes faj közül a legbékésebbek és legnyugodtabbak, bár ők sem veszik jó néven, ha valaki bele akar szólni kultúrájukba, vagy esetleg ki akar vágni egy fát az ő engedélyük nélkül saját területükön.
Hajuk s bőrük barna, néha enyhén zöldes, szemük is e két szín árnyalatait veszi fel, így szinte teljesen beleolvadnak környezetükbe, akar ruhátlanul is.
Nem annyira zárkózottak, mint a jégelfek, de történelmüket, kultúrájukat nehéz osztják meg másokkal. Ehhez lehet némi köze annak, hogy senki sem érti meg őket, hisz ki tudna megbarátkozni egy nomád szinten elő elfel, akinek az számit a legjobban, hogy milyen vadat ejtett el; s így, mar fiatalon elkezdik kiképzésük, hogy ha kell, akar egyedül is elejtsek a lehető legnagyobb vadat.
Összetartó népség, bar néha előfordul, hogy vándorolnak, de azt is csak saját érdekükben teszik, hogy ne halljanak éhen – bar ahol ok laknak, Santandria, ott nem igen adódik erre alkalom, hisz a legelők dúsak, az erdők meg ellátják mindennel, amire szükségük van.

Orkok:

A legocsmányabb, legbüdösebb, de kétségtelenül harctéren a legveszélyesebbek. Bár egymás között hierarchiát alakítanak ki, nem ritka, hogy egymást ölik, s ez vadságukból ered. A káoszt szolgáljak esztelenül, miközben azt hiszik, hogy ez mind az ő érdekük. Kultúrájuk a barbaritás legszélsőségesebb formája, írni-olvasni, ha tudnak, mar nagy szó, s emiatt nagyon kevesen tudjak megtanulni a mágiát. Ők lesznek a sámánok, a törzs misztikus erejű orkjai, akik szinte egyenrangúak a törzs vezérével.
Ruházatuk általában a megölt „vad” lenyúzott bőréből áll, s csak nagyon ritkán vesznek fel vértet, azt is, ha uraik, a Magmat Elfek harcba hívják őket.
Sokat járnak portyázni a Santandriai területekre, hisz hordáik ellen az emberek és erdei elfek nagy része nem tud rendesen védekezni – bár ez az utóbbira jellemző inkább.
Megjelenésben is a káosz hadseregének tökéletes példányai: nem fürdenek, mocskosak, hajuk a vöröstől a sötétbarnáig, esetleg a koszos feketéig bármilyen lehet, szemük általában sötét, boruk az erősen zöldes barnától a sötétszürkéig terjed.

Törpék:

Kétségtelenül a kontinens legalacsonyabb, de egyben legszívósabb faja a törpe. Kezükben az ércek vajként formálódnak, s csákányaik ütése nyomán akar egész barlangrendszerek, épülnek ki szinte pillanatok alatt.
Alacsony termetük ellenére a bősz törpéket meg a várfalak sem állítják meg, áttörik azokat, vagy a föld alól, vagy azzal, hogy kivájjak a falat, s emiatt félelmetes ellenfelek bárkinek. Egy valamit tartanak nagyon be. Se zömök lábukat, se járataik kapuját nem teszik be Karilonthia területére.
Bár a legjobb érc a hegyekben rejtőzik, mégsem azt bányásszak a legnagyobb hévvel, mert a legtöbb csákány beletörik, így a mithrill és az erilinith – a közönséges elfek legtisztább fémjének, a hold ezüstnek és a mithrillnek az ötvözete – igen ritka az egész kontinensen. Így a könnyebben megmunkálható fémek fele fordulnak, melyek viszont az ember és erdei elfek lakta vidékek hegyeiben, rejtőzik, s így a lehető legjobb barátságot próbálják kiépíteni az ott élőkkel.
Kedvenc italuk a mohasör, amivel a legtöbb törpöt ki lehet békíteni – persze nem kíméli az erszényünket, mert ezek a kis bestiák sokat képesek meginni belőle – és szívesen isszák bármely barátságosabb faj társaságában, amelyik hajlandó meghallgatni gyakorta nagyszólással teletömött hősi történeteiket. De minden nagyszólástól eltekintve bármelyik törpe büszkén vallhatja faja sajátjának, hogy az ő általuk épített épületeket, ha valaki egy onager segítsége nélkül összedönti, akkor mindegyik megöli magát.

Emberek:

A legalkalmazkodóbb és egyben legfiatalabb faj, az emberek a faji harcok élére törtek, hisz rövid életük gyors cselekvésre, környezetük pedig kiszámíthatatlannak tette őket.
Ők állnak a gonoszság és jóság határán, hajuk s bőrük bármilyen árnyalatú lehet a barnának, esetleg sárgába is átcsaphat. Hajuk s szemük is a színek változatos skáláját mutatja, s az egyetlen faj, amely a szépség érdekében meg képes festeni is hajat, hovatartozása végett tetoválni testét, s extrémsége miatt egyéb testrészeikbe fém gyűrűket vagy fel gyűrűket tetetnek, azt híven, hogy jól néz ki – de ezt nem szokta senki sem vitatni.
Ruhájuk ugyanolyan változatos, mint személyiségük, a szakadttól a dózsoló úrig bármik lehetnek, katonák, zsoldosok, mágusok, királyok és gonosztevők, tolvajok, banditák, sőt nem is kevés ember pártolt át Karilonthia seregeihez a hatalom reményében.
Az ő testük mar eltorzultabb, s nem kevés tetoválás csúfítja testüket, hogy meg rémisztőbbnek tűnjenek.

(KÖSZÖNET A LEÍRÁSOKÉRT SERAPHIMNEK )


Szellemharcos:

Valahol a három ország közelében élhetnek, a hegyek hasadékában. Az egész világ leggusztustalanabb teremtményei. Ők azok, akik ellen az egész Mortir – i társadalomnak össze kellene fogniuk. Mik is ők pontosan?
Halott testek, amikbe szellemek költöztek, és bosszúszomjra éhesen akarnak rátörni a világra. Testük fehér színű, mint a hulláké, szaguk iszonyatosan büdös. Járni nem tudnak, inkább csak siklanak a talaj felett. Testüket általában egy nagy fekete köpeny fedi. Varázsolni tudnak, de ők csak a sötét mágiát ismerik. Általában kardot és nyilat használnak. Gyorsabban tudnak haladni, mint az elfek vagy az emberek. Nincs életkoruk, mivel már meghaltak, addig élnek még a testet, amiben laknak meg nem ölik. ( EZ A FAJ MÉG CSAK ADMINI BELEEGYEZÉSSEL JÁTSZHATÓ)



Elf:
Átlag életkor: 150,
Maximum életkor: 300

Ork:
Átlag életkor: 50,
Maximum életkor: 75

Törp:
Átlag életkor: 90,
max életkor: 200

Ember:
átlag életkor: 70,
max életkor: 100


Az eddig kidolgozott két kaszt:

Boszorkány:
Bárki lehet bármilyen fajú egyén lehet boszorkány. Ők nem rosszak, bár vannak gonosz és jó boszorkányok is. A gonoszak, az orkok mellett Karilonthiában élnek, a jók, a Mágusokkal vagy az emberekkel együtt, az adott terülten.
A boszorkányok kedvenc utazása a teleportálás. Így az egyik helyről, egy szempillantás alatt a másikon tud lenni. A tanulmányai után a mestere nevezi ki, és engedi el, egy sállal, ami tanúságot tesz, arról hogy tényleg boszorkány az illető. A boszorkányok szeretik a gyűrűket, ezért szinte minden ujjukon van.



Mágus:

Ők is bármilyen fajúak lehetnek. Mágus csak férfi lehet. A mágusok inkább a harc terén tudnak többet. Ők a védés és a támadás nagymesterei. Ők északra költöztek, a hideg és zord Callusius birodalmába. Egy mágus bármikor egyenlő partner egy elfnek vagy egy orknak is. De a Mágusnál sohasem lehet fegyver. Általában hegyes süveget, túldíszített talárt, és bőrkabátot hordanak, ezzel hangsúlyozva felsőbbrendűségüket. De senki sem lehet egyszerűen csak Mágus. Először mindeknek, aki mágus akar lenni, először fel kell keresnie egy mester, és csak ha elérte a bizonyos mágikus tudást, akkor a mestere nevezi ki Mágusnak.