Főváros

Tárgy: Főváros Szomb. Nov. 10, 2007 2:40 pm

[Helyszínleírás]

Santandria meseszép fővárosa tárulhat a szemed elé, hosszú utazásod során. A hatalmas vasalt fa kapukat messziről észreveheted, hiszen szó szerint óriásiak. A befelé nyíló, kétszárnyú kaput fém pántok teszik még masszívabbá. A kapu egy hatalmas, a várost körbeölelő védőfalhoz van rögzítve. A fal a fa és a kő tökéletes elegye. A falon található egy őrtorony, mely az íjászok állandó szállása. Az Őrtornyon kívül a kapu két oldalán két, hatalmas, négyzet alapú torony is található, amiben szintén laknak, tetején pedig követőgépek kaptak helyet, ahogyan a falon még egy két helyen. Nem mintha szükség lenne efféle védelemre, de a jövendőmondók szerint, Santandria nem lesz oly békés többé, mint volt. Hamarosan történni fog valami… valami rossz. Mint ahogy a mondás tartja: Jobb félni, mint megijedni. Ha belépsz a kapun, észreveheted, hogy csupán két katona áll őrt. Fegyelmezetten végzik munkájukat, de azért látszik rajtuk, nem lehet valami érdekes, ha az embernek (elfnek) az a feladata, hogy egész nap csak álljon. Igaz az őrök váltogatják egymást. Az eszedbe automatikusan a fal képe ötölhet, mikor meglátod az épületeket. Mint a fal, ezek is kőből és fából készültek, kivételesen szép összhangot képezve. A város közepén található a király lakhelye, avagy a székház, és a hivatalok. A főváros háromszög alakú, ezért az épületek ilyen alakban vannak elrendezve. Amolyan körkörös, háromszöges megoldás. A házak, és a „munkásépületek” (a kovács, szabó, pék stb.) vegyesen vannak elrendezve egymás mellett. Aztán a város szélénél található még egy piac. Minden megtalálható ott, ami csak kell. Található még a városban egy iskola, amolyan mágusiskola féle. Fellelhető még pár híd is, amely a Heli folyó fölött ível át, mivel a Heli átszeli a várost. A legszebb a városban, a Városmagban átívelő, csipkézett, fehér kőből álló Sóvárgó – Híd.
A fővárosnak van hadserege, ami pont arra elég, hogy megvédhessék magukat, ha valaki megtámadná őket.

Tárgy: Re: Főváros Vas. Nov. 11, 2007 12:51 am

[ A királyi palotában ]

* Ismeretlen ember érkezik a Főváros falai alá. Ruhája gyönyörű, ezen a földrészen sincs hozzá párja. Aranyozott és barna színű, de látszik, hogy mind űri kelme. A férfinek hát középig érő barna haja van, aminek halánték részén két tincs le van választva, és az vállára omlik. A férfi arca, fehér, de tekintete szigorú, mégis ha belenézel melegség önt el. Mikor a kapuhoz ér, szó nélkül kinyitják neki, és Ő besétál a városba, és egyenesen a Királyi Palotához sétál. Útközben megmosolyog egy – két járókelőt, amint épp veszekszenek, vagy udvarolnak egymásnak. Ezután a Palota márványlépcsőit szedi meg, a talárszerű ruhában, amiben jött. A Palota őrök nem állják útját, ám nem is engedik meg. A férfi kicsit feljebb húzza a ruhája ujját, majd egy – két arany gyűrű tűnik fel az ujján. Ezután kezeit előretéve, a levegőben szép lassan eltávolítja egymástól az összetett kezeit, mire az ajtó szép lassan, halk ropogással kitárul. Az őrök teljesen elképednek, de nem mernek mozdulni.*
- Jó napot uram, ez itt a Santandria királyi rezidencia, miben segíthetek? - * kérdezte egy túlbuzgó hivatalnok. Erre a férfi egy lesújtó pillantást vetett a férfire, ám mégis kimérten megszólalt.*
- A királyért jöttem, vezess elé - * ha a szolga akarta, ha nem, a férfi rákényszeríttette akaratát a hivatalnok agyára, így az bevezette, egyesen a király elé, aki épp valami finomat ebédelt. Ezután a férfi egy kicsit rámosolygott a hivatalnokra, mire az eltűnt, és csak az ajtó csapódás maradt mögötte. Ezután szép óvatosan a király mögé sétált Elrond, aki észrevette, és letette a fém kanalát.*
- Mit… mit… akarsz.. itt? - * kérdezte. Nem volt beszédhibás, most mégis dadogott.*
- Tudod te miért jöttem én, érted kedves barátom, hisz megbeszéltük emlékszel? Én elveszem Callusius királyát, lánya lesz a király, eljövök érted, a te fiad lesz a király. És így a két ország egyesül, és legyőzik Karilonthiát, és azok a területek mind Santandriát illetik. Ezután pedig a megerősödött Santandria elpusztítja Callusiust, ezzel a sziget kizárólagos ura lesz. Te már nem emlékszel? - * mondta, majd a férfi halántékára tette a kezeit, mire abból szép lassan kezdett eltűnni, az élet, szemei üvegessé meredtek, és az üres tálba meredtek. Ezután Elrond meglendítette a köpenyét. Mire a király teste eltűnt, csak a prémes köpenye, és a korona maradt az asztalon. A lélek és Elrond már úton voltak a Halál terme felé.*

Tárgy: Re: Főváros Vas. Nov. 11, 2007 12:31 pm

[A királyi palotában]

* Elgondolkodva, üres tekintettel lépked be a főváros kapuján. A katonák tisztelegnek neki, de csak egyet-kettőt visszabiccent nekik. Lassan halad a város központja felé, közben pedig a Mágussal történt „beszélgetésén” töpreng. *
~ Beszélnem kell vele… Meg az apámmal… erről. ~
* Útja során odaszól az embereknek egy-két üdvöt. Kötelessége beszélnie az apjának a… hmm… bátyjáról… hogy keresi. Egyszerűen nem hiszi el, hogy szokásos erdei sétája során, megismerte a nagybátyát, és egy életre meg is utáltatta vele magát. Nagyon „jó” napja van, úgy látszik. Kezdi úgy érezni, az égiek egyre kevésbé szeretik. Az emberek kezdik elveszíteni a Mágusokba vetett hitüket. Nem hisznek bennük. Félnek tőlük! Pedig a mágusok a jövő! A mágusokon múlik hogy Santandria életben marad-e! Főleg most, hogy sötét dolgokról suttognak. Közben, hősünk elér a palotába, ahol a katonák csöndesen, lesütött szemmel nyitnak neki ajtót. Egy pillanatig fürkészi a katonákat, majd megkérdi. *
- Mi az? Mi történt?
* A katonák összerezzennek a szavai hallatán, majd vigyázzállásba vágják magukat, és az egyik zavart hangon megszólal. *
- Semmi uram! Igazán semmi! Örülünk, hogy ismét ajtót nyithatunk magának! Hogy telt a napja uram?
* Azlah elfintorodik, majd belépked a kapunk, közben pedig visszaint a katonáknak. *
- Ne is kérdezzék! Rosszul.
Folyosók, és lépcsők egész során megy végig, mikor elér apja „csarnokához”, hol a trón található. Apja általában itt szokta intézni az ország dolgait, meg a terem végében levő hosszú asztalnál, amire térképek vannak kiterítve. A kétszárnyas ajtó előtt a hivatalnok mászkál fel s alá, az ajtónál pedig két katona áll. Mikor észreveszik hogy a herceg megjött, haptákba vágják magukat. A hivatalnok ijedten siet elé, meghajol, aztán cincogó hangon megszólal. Érdekes, hogy homlokán izzadtságcseppek gyöngyöznek. *
- Jó napot herceg uram! Hogy telt a napja? Miket csinált? Jól érezte magát?
* Hercegünk összevonja szemöldökét, majd félretolja a hivatalnokot. *
- Köszönöm a kérdést Cornelius, de az apámhoz jöttem.
* Lassan odalépked az ajtóhoz, kinyitja. Vagyis kinyitná, ha nem lenne zárva. Lassan megfordul, és szikrázó szemmel néz a hivatalnokra, aki most, a dühös tekintet alatt, még kisebbnek látszik.
- Mi folyik itt Cornelius? Mit tudtok, amit én nem?
* A hivatalnok most még zavartabban birizgálja mellénye rojtját, majd halkan megszólal. *
- Az apja eltűnt. Nyoma veszett… Nem találjuk sehol...Csupán a koronája és a palástja maradt meg…
* Na, most dőlt össze egy világ benne. Nem elég, hogy magára haragítja hirtelen megjelenő nagybátyát, a palotai személyzet furán viselkedik, az apja pedig eltűnt. Ennél már semmi nem lehet rosszabb. A düh és a kétségbeesés lassan kezdi elönteni elméjét, miközben megragadja a hivatalnok mellényét, és csak az önuralmának köszönhető, hogy nem ráz egyet rajta. *
- Hogy történt? Mikor?
* A hivatalnok ijedten préseli ki magából a szavakat. *
- Az…az apja éppen az ebédjét költötte el, amikor…amikor megjelent egy alak, valami nemes ember, és… bement az apjához, és nem jöttek ki…
* Kezdi a düh uralmába keríteni, hisz mi sem egyszerűbb, mint mást okolni a történtekért.
- És…és ti beengedtetek ide egy olyan embert, akiről azt sem tudjátok, hogy kicsoda!? Hát milyen katonák vannak a bejárati kapunál!? Hogy engedhettél be ide egy embert, akiről nem tudod, hogy mit keres itt!? –Majd halkan hozzáteszi- Nyisd ki az ajtót Cornelius….
* A hivatalnok odaszalad az ajtóhoz, kinyitja, közben pedig mentegetőzik.
-De…de uram! Az a férfi kitárta a karját, és az ajtó kinyílt előtte! Nem tudom mi ütött belém!
* Azlah belépked a kinyitott ajtón, és még mielőtt becsukná maga mögött, halkan visszaszól.*
- Hagyjatok magamra.
* Ez aztán a nap! Lassan odasétál az asztalhoz, fölveszi a földről a palástot, meg a koronát, leül az egyik székbe, rákönyököl az asztalra, és arcát a tenyerébe temeti. Nem is tudja mihez kezd most. Két dolgot tud egyenlőre biztosan. Azt, hogy az égiek biztosan nem szeretik, és azt, hogy meg kell keresnie a nagybátyát. *

Tárgy: Re: Főváros Vas. Nov. 11, 2007 8:40 pm

[ A királyi Palotában ]

*Az idős elf mágus sem tétovázott, és fehér lován, az erdőn keresztül vágva, lassan eléri a Főváros falait. Bizony, a felhők Keleten máris felbukkantak, és halált hozó szelükkel talán el is mossák Santandria területét. A Mágus fejében felötlik a Herceg képe, de most valami rossz előérzete van, ezért nem foglalkozik, majd megbékél a férfi, ha akar. Ha nem akkor pedig a rokoni kapcsolataik megromlanak. Beszáguld a kapun, a kantár szíja mellett tartotta a fehér botját, oldalán függött aranyveretes kardja is. Szemében elszántság, agyában higgadtság uralkodott, majd levetette magát a lováról, és a palota felé igyekezett, öreg, komótos lépteivel. Azonban érthetetlen módón a palotaőrök nem akarták beengedni, bemutatkozásra kényszeríttették.*
- Marluil vagyok, a Király Bátyja, a Santandria trón jogos örököse. Emlékezteti a katonákat, hogy nem véletlenül hogy miért a mostani király a király és nem Ő. Ezután tovább engedik, és Ő el is indul, egyenesen a palota felé. Mindenhol síri arcú embereket lát, és ez elszomorítja, tudja valami rossz történt. Sebesebb léptekre, vált, botja mellette néha – néha koppan. Ezután a Trónterem ajtaja elé érkezik, ahol egy hivatalnok áll, eléggé idegesnek látszik. Mellette a két őr is akik mérgesen, és erőszakosan mérik végig Marluil – t. Ezután a hivatalnokhoz szól.*
- Mi történt itt? A Királyhoz jöttem volna - * mondja, majd tesz egy lépést az ajtó felé, mire az egyik Őr ellöki őt, messzebbre az ajtótól.*
- A terembe senki nem mehet be, és ne kérdezősködjön, a pillanat most alkalmatlan erre - * feleli a hivatalnok, nem is nagyon törődve, a férfival.
Erre a Mágus megindul az ajtó felé, mire az Őr ismét ellöki, és előveszi kardját is. Grand utoljára is visszahátrált, majd a botját előre tartva, leüti a két őrt, mire azok horkolva rogynak össze. Ezután a hivatalnokra néz.*
- Nekem jogom van bemenni, és nyisd ki az ajtót - * mondja mire a hivatalnok, megrázza a fejét, és eltűnik a folyosó sötétjében. Marluil jobb híján nem a botját, a két ajtószárny közé helyezi, majd ráüt egy nagyobbat, mire egy sárga fény beszakítja az ajtót. Egy kis füst is keletkezik és Marlil ebben lép be, és nézi végig a termet, ahol csak egy fiatal férfit lát, de a királyt sehol sem.*
- Hol a király?

Tárgy: Re: Főváros Hétf. Nov. 12, 2007 6:02 pm

[ A királyi palotában ]

* Majd leesik a székről, úgy meglepődik a robbanástól, ami a háta mögül jön. Hátrapillant a válla fölött, és meglátja a beszakadt ajtót, és a ködben álló alakot. A düh hullámonként borítja el elméjét, ahogy ráeszmél, hogy itt a megfelelő alkalom arra, hogy kitöltse valakin rettentő mérgét, és szörnyű fájdalmát. Lassan felemelkedik a székből, szembefordul a betolakodóval, és lángoló haraggal telt hangon, halkan megszólal. *
- Ki vagy, ki bemersz lépni eme terembe, tiltásom ellenére!? Ki vagy, ki képes volt betörni a trónterem kapuját!? A király jelenleg nem elérhető! Nem ér rá, és én sem!
* A lángoló harag hihetetlen erőt és megjelenést ad neki. Aztán a füst elszáll, és meglátja ki állt benne….Közben megjelennek a robbanásra a kitört ajtóban a katonák. Egy kézmozdulattal elküldi őket, majd megtántorodik és lerogy az egyik székre. *
- Fáradj beljebb nagybátyám…A király…az apám eltűnt…Ebédjét költötte el, mikor a palotában megjelent egy ember, akinek egy kézmozdulatára kitárult az ajtó, és rákényszerítette akaratát a hivatalnokomra…bejött ide az apámhoz, és egyikőjük sem jött ki…Eltűntek mint a kámfor. Csak a palást és a korona maradt. Ebből kifolyólag nem tudsz beszélni apámmal. Mond el nekem miért jöttél, mágus, és én segítek.
* Szomorúan sóhajt, majd ismét kezébe temeti arcát. *

Tárgy: Re: Főváros Szer. Nov. 21, 2007 4:15 pm

* Eloszlik a füst, és a Nagybáty még mindig benne áll. Ám füleit megcsapja a hirtelen jövő, ködön kívüli, éles hangok. Kicsit megszeppen, mikor rájön milyen szépen bejutott ide. De a fiú szavai között, beljebb lép, és tovább figyel minden gyanúsra. Amikor megszólal hangjában nincs se harag, mivel a helyzet, hogy a király eltűnt, most fontosabb mindennél. A terem egyik oldalánál megáll, majd dörmög magába egy kicsit.*
- Öcsém eltűnése nem ér váratlanul. Sejtettem, hogy történni fog vele valami, ezért is jöttem most ide, és léptem át e Terem ajtaját. Hogy az illető ki lehetett van róla fogalmam, de nem kaptál valami leírást, hogy nézhetett ki? Egy kézmozdulatra bárkinek kinyílik az ajtó, az viszont hogy akaratát kényszerítette egy hivatalnokra, felettébb különös.. Nem tudom ki lehetett. Ám még ha fáj is hogy elvesztetted apádat, tovább kell lépnünk, nem élhetünk az Ő emlékének. Mint jogos uralkodó, mos én következek az utódlásban, mivel egyszer már lemondtam a koronáról az öcsém nevére. - * közben nézi a palástot, kezében pedig már a korona nyugszik. Közben néha – néha rátekint a fiatal hercegre is.*

Tárgy: Re: Főváros Csüt. Nov. 22, 2007 10:20 am

- Mi!? Te tudtál róla? Mi, az hogy nem ér váratlanul!?
* A harag ismét elönti kissé, hisz könnyebb mást hibáztatni, mint elfogadni az igazságot. *
- Hogy nézett ki? Barna, hátközépig lelógó haj, két tincsben leválasztva. Egy bársony színű úri kelmét hordott.
* Zavartan megrázza a fejét, majd folytatja. *
-Tudod… tudod ki volt?
* A harag tovább fokozódik benne, amikor meghallja, miket beszél az öreg az öröklődésről. Hogy ő lenne a jogos utód? Na ne nevettesse! Az apja őt nevezte ki jogos örökösének, nem a bátyját. Hogy az öreg lemondott a trónról, az ő baja. *
- Miket beszél? Na nem. Én vagyok a jogos utód. Apám engem jelölt ki örökösének, nem magát! Egyáltalán… csak idejön, és akkor magának követeli a trónt!? Ha maga lenne az a bizonyos „királyutód”, akkor arról tudnék. Apám egy szót nem említett magáról. Azt sem tudtam hogy van egy nagybátyám! Nem gondolja, hogy furcsa lenne, hogy nekem azt mondta, hogy én vagyok az örökös, közben pedig más? Igen! Maga lenne az új király. Ha, ha apámnak nem lenne gyereke! Ha nem lenne gyereke akkor Maga lenne a jogos trónörökös, de mivel születtem Én, én vagyok a jogos utód.
* Eképp szól, és pillantása a koronára és a palástra téved. *
- Tegye le a király tulajdonát…

Tárgy: Re: Főváros Hétf. Nov. 26, 2007 8:30 pm

* A fiatal herceg pimasz, és még nagyon éretlen, de ezen csak a nagybátyja csak jót mosolyog. Nem tudja komolyan venni, a herceget, hogy Ő akar király lenni, ez egyszerűen nevetséges. De nem szól semmit, de a korona a kezében marad.*
- Nos nekem nem kell a trónod, mivel az örökös nem te vagy. Én vagyok a jogos örökös, mivel nagyapád rám hagyta a trónt, de amikor én lemondtam róla, akkor a nagyapád újraírta a végrendeletét, és úgy rendelkezett, hogy ha apád meghal, ha van utód, ha nincs, akkor én legyek a király. Valamiért mindig is azt szerette volna, ha én vagyok a király. És most is azért jöttem, hogy lemondjak a trónról. A korona azonban nálam marad, te kapsz egy ideiglenes koronát. Ha tetszik, ha nem. - * mondta, bár Azlahnak vagy bárki másnak vajmi kevés esélye van, hogy bármit is tehessen.*
- Azonban van egy új közös ellenségünk. Frizélius ismét megtisztelt a jelenlétével. Nem tudom, e hogy a Fekete Torony ismét az Ő tulajdona, és Santandria nemsokára számíthat egy fenyegető és erős támadásra. * ekkor azonban futár érkezik, és bejön az a bizonyos levél, amit Carlawn írt Azlahnak hogy szeretne hozzá feleségül menni. A nagybátyja nem szól semmit, Ő felbontás után is meg tudja érteni a dolgokat, és csak egy fejcsóválást enged meg, még a fiatal király olvassa a levelet, majd vár annak reakciójára, hogy megosztja-e azt vele vagy sem. De a korona nála van.*

Tárgy: Re: Főváros Vas. Feb. 03, 2008 4:38 pm

[ Hiranneth háza]
A nappaliban akárcsak a ház többi részében mallorn fából és hold fából vannak a bútorok ajtók és minden egyéb, amit fából szoktak készíteni. Szép faragásokkal díszítve, amik, erdőtünde, erdőtündér fafaragási módszerekkel vannak készítve. Ezeket a módszereket A szülei testvéreitől, a szüleitől és a nagyszüleitől tanulta. A használati tárgyak ezüskvarcitból, csillagkristályból, mallorfából, a mallorfa leveléből készült finom anyagból liniszából és holdfából vannak az egész házban a Falakat fehér képekkel, díszítet kárpittal, van bevonva . A képek otthonuknak, Santandriának vanamint Valinornak és Árkádiának a tájait ábrázolják. Az ablakokon égkék ezüst szálakkal átszőtt függöny van. A menyezetten minden helyiségben ezüst kvarcitból készült csillár. Melyen csillagkrisájok fényletek a lámpához hasonló anyagból készült foglalatokban. A ház alagsorában van a pince és a kamrák. Az első szint nappalira, ebédlőre, konyhára, fürdőre, dolgozószobára, kamrára és könyvtárra van felosztva. A könyvtárban a könyvespolc mögött egy rejtet terem is, van. A második emeleten ugyan olyan rendeltetésű helyiségek vannak, mint az elsőn, valamint itt van a hálószoba és a vendégszobák is, itt vannak. A padláson csillagvizsgáló van berendezve. A falon minden helyiségben mágikus fali időmérő mallornfából ezüstkvarcittból. Ezek az időmérők egy megbűvölt csillagkristály segítségével mutatják az időt. .A dolgozószobában az asztalon a könyvtárban az asztalon és az íróasztalon. Valamint a hálószobában az asztalon és minden, hol ahol még szükség van rájuk ezüstös fényű lámpások, vannak ezüst kvarcit foglalatban és asztali időmérők. A házat és az udvart kerítés veszi körül három bejárata, van, Elől van egy kis és egy nagykapu s hátul egy kiskapu. Az udvaron található az istálló, a kocsiszín a gazdasági épületek és egy kert. A kertet egy erdőszerűen kialakított fasorban van. Gyógynövényes kertből, zöldséges kertből, gyümölcsöcsből, konyhakertből, virágos kertből és egy ligetes részből áll. A kertet egy forrás látja el vízzel. A ligetes részen van egy szökőkút és egy kerti lak.*