Sirion

* Rég indul már eme történet, hisz a por fedi már a való idejét akár csak egy nagy könyv, ezt is az elejétől kell kezdeni. Egy fiú látott világot, valahol egy kis tanyán, ahol boldog anya és apa látta meg kisfiúkat. Szép gyerek kora ellenére felnőtt korára erőszakos ember lett belőle. Anyának és Apjának neve nem fontos nem említésre méltó, mégis fő szálai a cselekvés pontoknak, mivel ők ketten nevelték fel a kis palántát. A fiút gyerek korától érdekelték a fegyverek. Már egész korán elkísérte apját a vadászatokra, mivel elég szegények voltak, így mindent maguk állítottak el. Az apa réges régen egy hadseregben volt, mint zsoldos katona, tehetségére nem vetett senki fényt, ha volt egyáltalán, viszont fiában annál több van, fából készül kardokkal, kezdte már 12 évesen már egész ügyesen, forgatta. Anya mindig is azt akarta, hogy jó módú ember váljon belőle, a nők kedvence. Bátor, erős katona. De ki vágyna a katonás életre, még mindig szebb annál, ha a szabadban lovagolhat, és azt tesz, amit akar. 14 évesen apja kovácsolt neki egy kardot. Apjának talán ehhez volt még nagy tehetsége a kovácsoláshoz, egy nagyon gyönyörű rövid kardot kapott, amit nagyon jól meg tanult forgatni. Ruháját tekintve az akkoriban megszokott kis paraszti ruha. A kölyök igencsak sokat járt a vásárokra, és igencsak enyves kezűnek mondható, mivel elég sok holmit szerzett a családnak, de főleg magának. A bőr ruhától kezdve a bőr bakancsig. És persze a kis ékének szerzett remek tokot. Kardját állandóan próbálta hasznosítani, de nem mindig sikerült, talán akkor is, amikor nem kellett volna. Ekkor apja segített rajta, mikor sikerrel, mikor, pedig kisebb sérülésekkel. A fiú már elérte férfi korát, sőt már túl is lépte, ugyan a maradt, aki eddig volt, nem változott senki, haja szőke szeme kék, és tetszetős úriember. Amiről az anya álmodott. De apjának sem kellett benne csalódnia, mert remekül forgatja a kardját, mi tagadás. Manapság meg tudja védeni magát, és nem keresi a bajt, ha nem, muszáj. Egy szörnyű éjszaka szorongatja még manapság szívét. Egy kisebb felfedező ork csapat járt ott aznap este, fegyvert ragadtak de szülei nem élték túl, így csak a bosszút tudta esküdni mások ellen. Nem maradt semmilye, csak pár aranya, amit talált, és apja lova. Egy szép fekete ló. Talán ennyi értékük volt összesen, ezt már nem tudja senki, megmondani. Rokona nincs, csak élete, amit a jóra áldozott és arra, hogy segít. Jóra fordítja mindazt, amit tud, és addig fejleszti ameddig csak lehetséges.*