Gilrondil

Ez a történet egy olyan életet mutat be melyet ha kedves halandó hajlandó vagy elolvasni akkor megérted életem értelmét és történetét.
Nos egy elfekkel teli közösség fiúgyermeke ként jöttem világra.Santadria egyik nagy erdejében.Mi egy erdőben a fákon éltünk és nyugodt természetes életet éltünk.Fiatalon elkezdtek tanítani olyan dolgokra amit egy fiugyermek később hasznát veszi ha katona lesz vagy sem.Fiatal úgy 6 éves lehettem mikor már az erdőt jártam és a barátaimmal játszottunk az erdőben.Persze azért egy őr mindig vigyázta a lépteinket mivel ha túl messzire elmentünk akkor nehezen találtunk haza mivel semmien nyomot nem hagytunk a természetben ami kárt tett volna benne.Idővel szépen felcseperedtem és mire észbe kaptam már 14-15 éves lehettem.Apám ki az őrők egyike volt mindig intett minket attól hogy ne menjünk el túl messzire és mindig legyünk résen.Egyszer aztán az erdőt megtámadta egy magma elf csoport ami köztudottan veszélyesek mert mindent felgyújtanak amit csak tudnak.És be is következett amitől a legjobban óvakodtunk felgyújtották az erdőt ahol éltünk.A tüzet sikerült eloltanunk de tudtuk hogy bármikor megismétlődhet ez az eset ezért összegyűltek az őrök és hajtóvadászatot indítottak a magma elf csoport ellen.Mivel kíváncsi természetü voltam ezért éjszaka kiszöktem hogy meglássak egy ilyen magma elfet mivel hallottam hogy a vörös szemük és hajuk állandóan izzásban van.Miközben hangtalanul lopakodtam megláttam egy ilyen szerzetet amint épp elfut nem messze tőlem.Valami miatt meg volt ilyedve mivel szélsebesen futott el előlem.Kis időre rá jött még egy szerzet akinek már véres volt a vallá amiből egy nyíl állt ki.Mikor elhaladt előttem megmozdultam ami nagy hiba volt részemről mivel észrevedt és felém fordult.Én erre felálltam és elkezdtem futni egy irányba ahonnan ő jött.Mivel nem azzal törödtem ami előttem van hanem azzal hogy milyen messze van mögöttem az üldözöm.Mikor hátranéztem láttam hogy sikerült leráznom majd előrefordultam és épp a karjaiba futottam.Ordítottam egyet és megpróbáltam hátrálni de ő elkapott és befogta a számat.Majd a fülembe súgta:
-Ha megmoccansz te kis ivadék meghalsz.-*súgta a fülembe amitől én megijedtem.Majd elkezdett vezetni egy irányba.Épp a táboruk közepe felé vezetett és megláttam micsoda pusztítást végeztek az erdőben.Nekem ettől a látványtól a könnyem is kicsordult mivel nem gondoltam hogy lehet ilyen érzés egy lényben ami ennyire pusztítja a természetet.De a látványtól a harag is belém nyílalt és úgy döntöttem hogy elmenekülök a magma elfek elől.Kitéptem magam a magma elf kezéből amire 3 elf iramodott utánnam.Elordítottam magam majd teljes erőből futni kezdtem amerre a táborunkat sejtetteem.De láttam hogy vészesen közelít felém egy magma elf tőrrel a kezépen.Nem voltunk még 40 méterre a tábortól mikor hátrafordultam és láttam hogy a három elf holtan esik össze mukkanás nélkül.Erre megálltam és visszaindultam a holttestük felé.De hirtelen apám ugrott elém és azok az őrök akik vadászatra indultak a magma elf csoport felé.
-Mit képzelsz magadról-*mondta nekem apám*-Ha nem vagyunk itt akkor rég halott lennél mivel ez a népség szeret ölni és kínozni.De mond el mit keresel itt de azonnal.-*szólt rám szigorúan ismét apám majd miután végighallgatták a történetem csodálkoztak azon hogy a kíváncsiságom inditott útnak.Majd mondták hogy menjek vissza a táborba és szóljak hogy lehet hogy többen is vannak és az őrök is jönnek utánnam amint lehet.Majd elindultam arra az irányba amit mutattak nekem.Haladtam az erdőben szélsebesen mivel féltem attől hogy elkapnak vagy óvatlanul megtámadják a mi életünket.Haldtam visszafelé és nagy fényt láttam arra amerre az irány volt és rossz érzés fogott el.Ismét teljes erőmből futottam mivel rosszat sejtettem.Mikor visszatértem a faluba láttam hogy fák égnek és rengeteg ház is.Elfogott a kétségbeesés hogy talán felgyújtották a mi házunkat is.És ekkor láttam meg azt amit soha életemben nem fogok elfelejteni és álomban is mindig kínoz.Egy magma elf vonszolja maga után anyám testéta hajánál fogva..Erre én felkaptam egy halott őr kardját és rárohantam a magma elfre akit óvatlanulért egy gyerek támadása.Sikerült belevágnom a karjába amit meg is érzett majd kardot rántott ő is.De mit ér egy gyerek egy harcos ellen?Ki tudtam védeni néhány csapását és még egyszer meg is tudtam vágni de utána ő az erejével hátralökött és a vállamba szúrta a kardját.Ettől én elejtettem a kardot és a vállamhoz kaptam.Majd felragadott és még néhányszor keményem megütött és a földön belém is rúgott amitól én elvesztettem az emlékezetem.Az utólsó emléken az amikor anyám áll a kardot felvéve a magma elf ellen aki komolyna veszi a harcot.Majd az utólsó emlékfoszlány az amit átszúrja anyámat és ellöki magától messzire majd elindul ismét fosztogatni.Majd arra ébredtem hogy egy ágyban fekszek és a kezem fel van kötve.Érzem az égett fák szagát és láttam a vakító napfényt is.Kis idő múlva apám jött be aki elmosolyodott azon hogy újra eszméletemnél vagyok.Visszanéztem rá és elmosolyogtam agam de rögtön szomorúan éreztem magam.Mivel még mindig bennem élt anyám halála.Majd megkérdeztem apámat hogy hová temették el.És vele eggyütt kisétáltam a sírhoz.És ott térdre estem és elkezdtem sírni.Az volt az utolsó alkalom mikor életemben sírtam.Majd megesküdtem hogy soha többé nem fogok senkit cserbenhagyni és meg fogok mindenkit védeni míg élek.Ezekután a felgyógyulásomat követően elkezdtem megtanulni harcolni íjjal és karddal.És egyre csak gyakoroltam és gyakoroltam.Teltek-múltak az évek de sosem éreztem magam elég felkészültnek egy harchoz.Mindig mondták nekem hogy már tökéletesen megtanultam mindent de én sosem éreztem magam annak.Egyszer apám is megkérdezte hogy meddig akarok még gyakorolni amire a válaszom az volt hogy addig míg nem leszek olyan harcos mint ő vagy a többiek.De erre azt mondta hogy már jobb is vagyok náluk.Majd egy próbát is tettünk és egymás ellen harcoltunk.Sikerült legyőznőm apámat igaz nem könnyen de mégis csak sikerült.Majd letettem egy próbát és felvettek az őrők közé.Ekkor voltam 40 éves ami még fiatalnak számított egy elfnél és ezért sokan meg is dicsértek hogy milyen tehetséges férfi lett belőlem.Ezekután sokszor jártunk harcolni magma elfek,orkok ellen is mindig meg volt bennem a félelem hogy a falut ismét megtámadjak.De egy csata során amit a magma elfek ellen vívtunk apámat megölték.Mivel közelharcban nem használtunk nyilat ezért karddal harcoltunk.De a túlerő legyőzőtt minket ezért kénytelenek voltunk visszavonulni.Mikor megnéztük hogy ki marad el ekkor vettem észre hogy apám se tért vissza.Szörnyü düh és keserüség fogott el és parancsoknak ellenmondva kirohantam az ellenség elé.Mivle tökéletes harcost faragott belőlem apám és az évek tapasztalata ezért futás közben lelőttem néhány magma elfet.Kettőnek a szívébe fúródott a nyíl a másik háromnak pedig különböző részeibe de minden lovés halálos volt.Ezekután megláttam apám holttestét de addig még állt köztem és a teste között néhány ellenfél.Kardal támadtam az elsőre akit két csapásból megöltem.A másodikat is sikerült legyőznöm.Őt szíven szúrtam de ő is megsebesített.A harmadik mivel elég távol volt egyszerűen lelőttem távolról.A negyedikkel viszont keméyn harcot vívtam.Kard kard elleni harcban sikerült legyőznöm de elég súlyos sebeket szereztem.De végül elértem célom.Felkaroltam apám holttestét és fegyvereit és elindultam vissza a táborba.Mikor visszatértem mindenki sajnálatát fejezte ki.De viszont a parancsnok leszidott amiért megtagadva visszamentem.De ő is sajnálta apámat.Néhány nap múlva visszamentünk a faluba ahol apámat anyám mellé temettem el.De viszont kardját magamnál tartottam és ismét elkezdtem gyakorolni.Sikeresen gyakoroltam mivel tökéletesen megtanultam forgatni apám és a saját kardomat is.És mikor e két kard eggyütt harcol mind a kettő világít.Az apámé kék az enyém pedig zöld színben.De úgy döntöttem hogy nem élhetem le az életem itt és megpróbálok végetvetni a szenvedéseimnek.Így elindultam a faluból és a nagyvilágba kötöttem ki.Ekkor voltam 60 éves és érett elf férfi lettem.
Ha elolvastad vándor ezt a történetet megérted életem célját és óvakodj attól hogy a haragommal találkozz, de ha jó barát vagy segítséget találsz mindig nálam.