Kasztok

Tárgy: Kasztok Kedd Nov. 13, 2007 10:30 pm

Mágiahasználók:

A Mágiahasználó főkaszt mindazon kasztok összefoglaló csoportja, melyeknek tagjai valamely formába – de saját erőből, s nem valamely isten által – használhatják a mágiát, a mágiának is a Világegyetem törvényszerűségein alapuló vállfaját. Némelyek közülük értik tudományuk belső törvényeit, ám legtöbbek csak azzal vannak tisztában, mit s hogyan kell tenniük azért, hogy a kívánt varázslat létrejöjjön.
A mágiahasználó kasztok tudománya több különböző forrásból táplálkozik. A Callusiusi iskola és rend, legtöbbször Jég, néha gyógyító hagyományt használ. A Santandriai iskolák, ehhez képest a Természetet kezelő, és gyógyító mágiát használnak, míg a Karilonthiaiak ötvözik a Tűz és az ártó mágiát. Különbségeket csupán a kasztok, és a fajok között teszünk.

- Mágus:

A mágus a legmagasabb szintű Mágiahasználó. A mágusok ismerik a mágia belső törvényeit, s varázslataikat már nem évezredek gyakorlata alapján hozzák létre, hanem a tapasztalatokból okulva, tudományos alapossággal, alkotóelemekből rakják össze őket. A mágus – azon túl, hogy az elméleti mágiában a legjobbnak számít – a gyakorlati mágiában is könnyen felülmúlhatja a többi mágiahasználót. Kizárólag tőle függ, hogy milyen leleménnyel igazítja az adott helyzethez varázslatait. A varázslók számtalan járulékos tudományban járatosak, ami azonban bizonyos: az okkult művészetekben ők mozognak a legotthonosabban. Mortir világában két HÍRES iskola található. Christopher mester iskolája Santandriában, és Madoch mester magániskolája Callusiusban. Természetesen a mágus tanulhat magányos mesterektől is. Az igaz varázslók a mágiában nem a hatalom eszközét, hanem a világ megismerésének, az előrébb jutásnak az eszközét látják – hasonlóan a harcművészek tökéletesség-kereséséhez. Aki nem ekképp tekint a mágiára, az sosem lesz képes teljes egészében elsajátítani azt. A mágusok- Mortir bármely iskolájában sajátították el a tudományukat – büszkék. Büszkék tudásukra, titkos ismereteikre, mely a halandók többségének soha nem adatik meg.
A varázslók alig szentelnek figyelmet a közelharc gyakorlásának – a küzdelem számukra nem több egyfajta testnevelésnél. Természetesen akadnak kivételek.
A varázslók csak ritkán, és általában kevés mértékkel edzik a testüket, nem vigyáznak kellőképpen az egészségükre. A fájdalomhoz egyáltalán nincsenek hozzászokva, ha mégis elviselik, az csupán erős jellemüknek köszönhető.
Mágus csak elf, és változatai, nomeg az ember lehet.

- Boszorkány:

A boszorkányok legtöbbje csak használja a mágiát. A mágiarendszerüket évezrednyi tapasztalat segítségével alakították ki. Nekik a mágia nem a Cél, hanem a hatalom eszkoze. A mágiára igazi valójában tekintő boszoorka kevés akad köztük. Ök nem akarják megérteni a mágiát, csupán használják azt. Nem kutatják azt, csupán a kibúvóit keresik.
A legfontosabb az, hogy a boszorkányok, „nőstények”. Három rendjük található Mortir világában. A Callusiusi boszorkák, A Santandriaiak, és a Karilonthiaiak. A varázslat használatát három helyen tanulhatják. Santandriában (Christopher mester iskolájában), a Callusiusi iskolában (Taroch mesterében), és a Karilonthiai rejtett iskolákban. A boszorkányok egytől egyig, hihetetlenül szépek. Legtöbb esetben ez álca, vagy nem álca. A boszorkák az alap mágiáik mellett, az iskolák és fajuk varázslatait használják.
Természetesen élnek még jó boszorkák is, akik életüket a Szent Cél elérésében tették fel, és mindenben segítik királyukat.
A boszorkányok nem értenek a közelharchoz. A harci tudásuk talán addig terjed, hogy tudják, a kardot nem a pengéjénél kell megfogni. Természetesen akadnak kivételek. Vannak boszorkák, akik mesterfokra fejlesztették a harci tudásukat, így biztosítva, hogy még hatásosabb ellenfelek legyenek.
Boszorkány csak ember, és elf (és változatai) lehet.

Fegyverforgatók: A fegyverforgatók, azokat a kasztokat foglalják magukba, akiknek a tagjai a közelharcban jártasak. Ők a fegyveres küzdelem hívei, legtöbbjük lenézi a mágiahasználókat. Vagy legalábbis nem tartják többre, mint azt, hogy az ember megtanul írni, olvasni (amit nem mindenki tud természetesen). Nekik a harc minél jobb elsajátítása, az életük célja. A legjobb fegyverforgatók. Mágiát nem használnak. A Fegyverforgató Főkasztba jelenleg három + egy különleges kaszt tartozik.

-Harcos: Ebbe a kasztba azokat a fegyverforgatókat soroljuk, akik nem sima katonák, nem nemesi neveltetésű lovagok, és nem tolvaj klán tagjai, és harcművésznek sem lettek kiképezve. Közöttük akad a zsoldostól kezdve, a kalandoron át, uralkodó is. Ők a fegyverforgatás mellett, hihetetlenül sok dologhoz értenek. A karilonthiai (ork) harcosok, nagyon buták, de hihetetlenül erősek. Szinte nem viselnek semmit, csak ágyékkötőt. Mesterien forgatják kétkezes csatabárdjukat, és más, hatalmas fegyvereiket. A callusiusiak (jégelfek, és az ott élő emberek, s más fajok, pl. törpék) meleg prémbundákkal védekeznek a hideg ellen, és általában bőrvértet viselnek, mivel az ottani harcosok legtöbbje, keskeny, tűhegyes kardokat használnak. A santandriaiak ( elfek, emberek, erdei elfek ) általában könnyű láncinget viselnek. Egykezes, kétkezes, hosszú és rövid kardot szoktak használni. Kiváló lovasok, és lelkes odaadással éltetik királyukat/királynőjüket. ( A magmat elfek, általában a santandriaiak felszerelését használják ) . A harcosok nagyon jól tűrik a fájdalmat, hisz gyermekkoruktól kezdve, egészséges (félig-meddig) életet élnek, és több mint ezer megpróbáltatást küzdenek le, és így „kérges bőrűvé” válnak. Annyiféle fegyvert használnak, ahányat akarnak. A három országra persze jellemző általában egy adott fegyver és vért használata.

-Lovag: A lovagok olyan harcosok, akiket gyermekkoruk óta, nemesi származásukból kifolyólag, egy lovaghoz való életre neveltek. Néha az uralkodók, királyok, nemesek és grófok, lovaggá ütnek embereket, akik érdemesek erre. Az ilyen lovagok csak rangjukban tartoznak a „Lovagokhoz”. Akárhol legyünk Mortir világában, a lovagi nevelés ugyan azt jelent. Egyedül az orkok nem ismerik ezt, hisz az ő kultúrájuk nem elég „fejlett” ehhez. A lovagi neveltetés magában foglalja a műveltséget, az udvariasságot, a nehézfegyveres harcmodort, és az országonként változó lovagi erkölcsöt. Bár Santandriában, Karilonthiában, és Callusiusban más az a bizonyos lovagi erkölcs, de magában foglalja az eltökéltséget, a feltétlen hűséget egy vallás, eszme, vagy hűbérúr iránt, megrendíthetetlen bátorságot, az ellenfél megbecsülését, az ígéret betartását, és a barátok szeretetét. Ha viszályba, nézeteltérésbe keverednek, akkor párviadalra hívják ki a másikat, és kötött szabályok között mérik össze fegyverük erejét. Mortir világában a legnépesebb lovagrend, a Santandriai „A Pallos Védelmezői” Lovagrend. A szervezet egész Santandrián átívelő hálózattal rendelkezik, amelynek központja az ország fővárosában található rendház. A rend lovagjai a király szolgálatában élik életüket. Céljuk Santandria és az ország vallásának megvédése, és hatalmának és elsőségének megóvása, és terjesztése. A törvény őrzői. Feladatuknak érzik a jogtalan cselekedetek megakadályozását. A Pallos Védelmezői Lovagrend színe a zöld és a bársony-barna, jelképe a Szent Fa.
Valaha volt egy lovagrend Karilonthiában is. Nevük: „A Fekete Rend”. Központjuk Karilonthia fővárosában volt, de pontos helyét a mai napig titok fedi. Ezt a lovagrendet, Karilonthián kívül szinte mindenhol üldözték, tekintve, hogy Frizéliust tisztelték, és erős szálak fűzték ahhoz a föld alatt élő „valamihez”, és néha véres emberöléseket rendeztek. A rend lovagjai általában művelt, intelligens személyek voltak, gyakran művészek is. A tagságukat titokban tartották, amikor csak tudták. A Fekete Rend színe a fekete, és a bíbor, némi arannyal élénkítve. Jelük egy fekete holló. A lovagrend, Frizélius bukásával egy időben, eltűnt. Eltűnt, és soha többet nem hallottak róla. Helyüket az elit Magmat elf alakulatok vették át.
Aztán ott van még a Callusiusi „Jég Testvérisége”. Ez a legnagyobb, és a legősibb lovagrend. Székhelyük az ország fővárosában található. Mindannyiukra szigorú igazságosság és kiemelkedő műveltség jellemző. Felvételt nyerni közéjük igazi megtiszteltetés, és minden Callusiusi nemes vágya. A Jég Testvérisége megalakulásuk óta harcban áll a Pallos Védelmezőivel. Itt az ideje, hogy a szövetség újra létrejöjjön. A Testvériség létszáma igen változó, tekintve, hogy a tagságot nem lehet örökölni. Csak azok kerülhetnek a lovagrendbe, akik bizonyítottak, és teljesítették a Testvériség főtanácsának küldetését. A Jég Testvériségének lovagjai hírnevüket nem hőstetteikkel, hanem hihetetlen fegyelmezettségükkel, tökéletes taktikai érzékükkel, és félelmet nem ismerő bátorságukkal érdemelték ki. Színük a fehér és a világoskék, jelképük pedig a két lábon ágaskodó hópárduc.
A lovagok nagyon jó harcosok, hála hatalmas fegyvereiknek, és súlyos páncéljaiknak.
Életük megköveteli a súlyos vértek viselését. A mellvért, de leginkább a fél- és teljesvért hordását. Fegyvereik általában: a lovagkard, a pallos, a kopja, a csatabárd. Gyakran használnak pajzsokat, melyeknek formája és kinézete a lovagrendtől függ.