Kaareweth

Titokzatos alak, aki mindig sötétszürke köpenye mélyére temetkezik. Azt, hogy a köpeny alatt tényleg van egy hús-vér személy, csak vörös szemének izzása árulja el. Hogy csuklyája milyen arcot takar, azt csak a kiváltásgosak tudhatják. Ha valakinek megmutatja magát, az feltétlen bizalmát élvezheti attól a pillanattól kezdve. Mélyen a sötétségben ülő szemeivel szemléli az őt körülvevő világot, melyben mindig egyenes derékkal, fejét magasra emelve jár-kel. Mint fajtársai közül oly sokan, ő maga is lenéz egyes fajokat, különleges tekintettel az orkokra, míg saját faját a legmagasabb rendűnek gondolja. Származásának ellentmondani látszik, hogy nincsenek fensőbbséges céljai. A szolgálat az élete. De persze nem akárkit és nem ingyen. Csak olyan szolgálatába áll, akit tart valamire és akiből neki is haszna van. Senkit nem követ elvakultságból vagy korlátoltságból. A hűség ismeretlen számára, szolgálata addig tart, míg megéri neki, mert a jutalom, amit ezért kap, nem elhanyagolható a szemében. Ha ura vagy űrnője magasra emelkedik, akkor őt szolgálva, ő maga is. Ha valamiért megéri élnie és halnia,akkor az a hatalom és az anyagi javak.
Ha valaki nem ismeri, jellemét nehezen állapíthatná meg. Nem sokat szól, csak ha szükségesnek tartja. Hangja mély és nyers, bármit is mond. Sokszor bántóan viselkedik és a modora bárdolatlan. Az élete ilyenné tette, és ha akarna is, lehet hogy akkor sem tudna már megváltozni. De ugyanaz a nyerseség, ami hangjára jellemző, megtalálható egész lényében. Ha a dolgok menete megkívánja, gondolkodás nélkül öl vagy kínoz, lelkiismeret-furdalás vagy kérdések nélkül. A lelkiismeret számára idegen fogalom, és ha ezer évig élne, akkor sem értené meg mi az. A legjobban azt szereti, ha valaki szenved, mégpedig az ő keze és fegyvere által, imádja a kiontott vér szagát, a félelem bűzét. Azokon gázol át, akiken kell, ahoz hogy céljait elérje. Nem nézi, hogy kit és mit tapos el. Hogy mindezekben az élvezetekben gyakran legyen része, hátán mindig két kardot hord, övében tőr van, és oldalán a biztonság kedvéért egy korbács található. Figyelme lankadatlan, ha veszélyről van szó, legnagyobb erőssége a mérhetetlen kitartása. Köpenye alatt a ruházata is mindig olyan, hogy harcban hasznát vegye: fekete nadrág és ing, felette bőrpáncéllal. Lábán a kedvenc lábbelije, a fekete csizmáinak egyike van.
Múltja nem különösképpen érdekes. Fiatal volt még, amikor anyja és apja, Dala és Ridor Y’Zokut, meghaltak egy harcban. Mindketten kíméletlen, kegyelmet nemigen ismerő harcosok voltak, és mindent amit tudtak, egyetlen lányuknak adták át. Néha napokig nem alhatott, mert a kiszabott feladatokat teljesítenie kellett, vagy éppen több napos menetelésre ment az apjával, és amikor fáradtan, megtörve hazaérkezett, még az anyjával kellett a vívást gyakorolnia. Még ma is, megpróbáltatásainak emlékére hordja két csuklóján azoknak az erős köteleknek egy-egy darabját, mellyel az apja kötötte össze a kezeit az egyik kiképzésen. Ez nem érzelgősség a részéről, csak azért viseli, hogy tudja, mit tett azért, hogy az legyen akivé mára vált. Amikor utólag belegondolt megértette, hogy miért volt erre a keménységre szükség gyerekkorában, és hogy miért erőltették rá a harcot. Pedig akkor csak gyűlölettel tudott a szüleire gondolni, a valós kínzások és próbák, a vélt sérelmek miatt. Ami a halálos harc után megmaradt belőlük, azt saját kezűleg helyezte egy máglyára és égette el, de egyetlen könnycseppet sem ejtett miattuk. Szeretetet vagy igazi törődést nem sokat kapott, jóformán csak jellemvonásainak durva alapjait és harci tudását köszönheti nekik. Ha most vannak benne bármilyen érzések, akkor az elmondható, hogy valamiféle primitív, egyszerű hálával gondol rájuk azért, amit adtak neki. Haláluk után útnak indult, Karilonthia-t bejárni, és találni valakit, akinek szüksége van az ő tudományára.