Heli folyó és környéke

*A hölgy csókja után feláll Elkor is, és ő is átöleli Yilarithot. Majd mikor elhangoznak a hölgy szavai, nem mond semmit, inkább egyik kezével megérinti a lány állát és, ha Yilarith engedi, akkor fejét felhajtja, és újból megcsókolja. De most nem csak pár pillanatig, hanem hosszú ideig, majd mikor befejezi, lágyan megszólal:*
- Tán nem kéne ennyi ideig váratni, a herceget. Térjünk vissza a fogadóba. Még lenne egy-két dolgom. –
*Majd elhagyja a lány ölelő karjait, és elindul. Reméli, hogy Yilarith követi. Ha követi, akkor karját nyújtja, és reméli, hogy karöltve haladnak tovább.*
- Mesélj magadról, hisz még alig ismerlek, csak azt tudom rólad, hogy mily gyönyörű, és mily csodálatos hölgyet tisztelhetek személyedbe. De mást nem tudok rólad. Pedig, úgy hiszem méltó, lennék rá, hogy ismerjelek. –
*Lassan haladnak, de már látható a fogadó épülete. Elkor lop még egy rövid csókot a lánytól. De várja, hogy mit mesél magáról eme gyönyörűség. A férfi nem szeretne mást hallgatni, csak a lány nyugtató, gyönyörű hangját.*
- Meséljen el mindent, kíváncsissággal hallgatom, mint minden szavát. –

Elkor finoman emeli fel a fejét, majd hosszan, és forrón megcsókolja. Szinte a lábujja hegyéig belezsibbad. Halkan sóhajt fel, ahogy ajkaik elválnak.
-Rendben... Menjünk vissza...
Sóhajtja, majd Elkor után lép. De nem belekarol, hanem ujjait tolja be a férfi tenyerébe. A kezé szeretné fogni. S reméli Elkor megengedi ezt neki. Aztán persze, ahogy sétálnak visszafelé, jön a kérés, mely egyértelműen elkerülhetetlen." Mesélj." Halkan sóhajt fel, majd belefog.
-Talán három-négy napi járó földre innen egy falucska közelében születtem, egy erdei elf kunyhóban. Az édesanyám a születésemkor meghalt sajnos. Pedig a bábaasszony figyelmeztette, ne vállaljon több gyermeket, mert nem fogja bírni. Csak hát... A szüleimnek addig csak fiú gyermeki születtek, és azok közül is csak egy érte meg a felnőtt kort. Így édesanyám nagyon szerette volna megajándékozni édesapámat egy leány gyermekkel. És ebben bízva vállalta, hogy megszülethessek.
Halkan felsóhajt. Minek részletezze ezt tovább. Sajnos az édesanyja meghalt. Aztán csak folytatja.
-Az édesapám nevelt fel, míg a fivérem messzi földön ölte a gonoszt. Annak ellenére, hogy nem volt édesanyám, tulajdonképpen, boldog gyermekkorom volt, és apától, no meg az erdőben, a közelünkben élő elf asszonytól, sok mindent megtanultam. Többek között a gyógyítás néhány csínyját-bínját. A gyógyfüveket, és a sebek ellátásának tudományát. A bábaasszony magával vitt olykor szülésekhez segíteni. Szóval... Mindent tudok, ami ezzel kapcsolatos.
Újabb szünet, újabb halk sóhaj.
-Aztán... Aztán pár hete, a fivérem hazaérkezett. Olyan boldogok voltunk... De apával történt valami, és... meghalt... Ketten maradtunk. Pár napot töltöttünk kettesben, de az ő vére nyughatatlan. Visszament a "Feketeföldre", hogy tovább ritkitsa a rosszat. Így mondta. No meg, a lelkemre kötötte, hogy jöjjek ide, és tanuljak mágiát Christopher mester iskolájában. Megígértem neki, hát idejöttem... A többit már ismered...
Fejezi be végül, és mire idáig ér, épp el is érik a fogadót.